2015 év a felnőtt színezők éve, elég csak ránézni, az Amazon bestsellerlistájára, amin az első tízből jelenleg négy helyet felnőtt színező foglalt el. Hogy mi a siker titka? A New Yorker összeszedte a lehetséges okokat.
Az őrület valamikor 2011-ben kezdődött, amikor az egyik brit kiadó felkérte Johanna Basford grafikust (aki addig főleg parfüm- és borcímkék rajzolásában utazott), hogy készítsen nekik egy gyerekszínezőt. Basford azonban azt mondta, inkább rajzolna felnőtteknek, miután évek óta azt tapasztalja, hogy ügyfelei nagyon szívesen színezik ki az általa rajzolt fekete-fehér mintákat. Így született meg a Titkos kert, ami 2013-as megjelenése óta kétmillió példányban kelt el világszerte.
Bár felnőtteknek szánt színezők már évtizedek óta jelen vannak a piacon, a Titkos kert, illetve még néhány másik könyv (például a francia Hachette Pratique művészetterápiás színezőjének) sikere kellett ahhoz, hogy a felnőtteknek szánt színezőkből jól jövedelmező üzletág váljon. „Az elmúlt harminc év során egyetlen egy ehhez hasonló jelenséggel sem találkoztunk – állítja Lesley O’Mara, a Michael O’Mara Books könyvkiadó ügyvezető igazgatója. „Némelyik színezőnket tizenötödszörre nyomjuk újra. Egyszerűen nem tudunk eleget nyomtatni belőlük.”
A színezésmánia elsősorban a közösségi oldalakon terjed, hiszen sokan a kiszínezett művüket azonnal posztolják a Facebook-falukra, a Pinterest-oldalukra vagy éppen az Instagramra.
Valójában a színezés egy sokkal kiterjedtebb jelenség, az úgynevezett Pán Péter-piac része. A felnőttek körében kezdenek egyre népszerűbbé válni az olyan tárgyak és tevékenységek, melyek korábban kizárólag a gyerekkorhoz kötődtek. Jól dokumentálható például, hogy a gyermek és ifjúsági könyvek olvasótáborában egyre több a felnőtt.
A Pán Péter-piac nemcsak a könyvek között hódít: az Egyesült Államokban például egyre népszerűbbek a felnőtteknek szervezett nyári táborok. Ezeknek a hátizsákos, sátras túráknak a legfőbb jellegzetessége, hogy a résztvevők nem használhatják elektronikus eszközeiket, nélkülük kell boldogulniuk a vadonban.
Egy másik példa a brooklyni Preschool Mastermind – egy többnapos iskolai előkészítő tanfolyam felnőtteknek, ahol a résztvevők rajzolhatnak, ragaszthatnak és olyan tipikus ovis-alsós programokon vehetnek részt, mint osztályfényképezés vagy éppen a kötelező délutáni szundi. „A játék garantálja az fizikai egészséget és a lelki egyensúlyt – állítja a főszervező, Joni Lapidos. „A gyerekek, akik sohasem játszanak, vagy ostobák lesznek, vagy sorozatgyilkosok.”
Bár az állítás sommásnak tűnik, van benne igazság: egyes kutatások kimutatták, hogy a legtöbbször olyan emberekből lesznek visszaeső bűnözők, akiknek gyerekként nem volt lehetőségük eleget játszani. Stuart Brown pszichiáter azt is megállapította, hogy a játékterápia általában segít az ilyen embereket integrálni a társadalomba. Szerinte minden korosztálynak szüksége van játékra – a saját szintjén. Kutatásairól 2010-ben írt is egy könyvet Játék: Hogyan formálja az agyat, nyitja meg a képzelőerőt és pezsdíti fel a szellemet címmel.
Bár a színezésnek is terápiás hatást tulajdonítanak, a legtöbb pszichológus szkeptikus ez ügyben. Susan Linn, a Harvard oktatója szerint például a színezés valóban segíthet a feszültség levezetésében, ám mivel nem igazán kreatív tevékenység, sokkal kevésbé alkalmazható terápiás eszközként, mint mondjuk a szabadkézi rajz. Mások még egyértelműbben kételkednek a színezés hasznosságában. Susan Jacoby szerint például ez az egész Pán Péter-piac csak arra megy ki, hogy a felnőttek visszameneküljenek a gyerekkorba és elrejtőzzenek a problémáik elől, ami nem helyes. A pszichológus szerint mindez összefüggésben van a gazdasági válsággal is, amely miatt sok huszonéves hazaköltözött a családi házba, ahol gyerekstátuszban élnek és pszichésen visszafejlődnek ahelyett, hogy valódi felnőttekké válnának.
A gazdasági visszaesés és a gyerekkorba való visszavágyás nem először kapcsolódik össze a történelem során: az 1982-es energiaválság idején került a piacra a Wham-O cég mentaillatú hulahopp karikája. (Magát a karikát egyébként szintén egy válság idején, 1958-ban találták fel.) „A Wham-O mindig is tudta, hogy amikor a világ zűrös és az emberek boldogtalanok, egy olyan dolog, mint a hullahopp karika, segíthet nekik elfelejteni minden bajt, és őrülten vidámnak lenni néhány perc erejéig.” – nyilatkozta akkor a cég egyik főigazgatója
.Amint az USA kilábalt az energiaválságból, a mentás hulahopp látványosan megbukott, azonban a felnőtt színezés jó eséllyel nem fog ugyanerre a sorsra jutni, hiszen a piac változatlanul dübörög. Augusztus másodikán például megrendezik az első Nemzetközi Színező Napot, néhány hónappal később, októberben pedig jön a várva várt Trónok harca kifestő, illetve ekkor érkezik Basford következő könyve, Az elveszett óceán is.
2015.07.24.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó